Az orvosi ügyeletek jövője

 

 

 Elképzelhetőnek tartom, hogy nem mindenki tudja: a parlamenti munka bizony nem csak a plénumban történik, hanem nagyon sokszor az egyes szabizottságokban kell komoly háttérmunkát és előkészítő munkát végezni. Éppen emiatt tartom fontosnak hogy most beszámoljak egy sok embert érintő történetről, mégpedig az elsősegélynyújtó orvosi ügyeletek sorsának további alakulásáról. Ismert tény, hogy ezek az állomások komoly átalakítás előtt állnak - bár továbbra is a polgárok szolgálatában lesznek, ám alkalmazkodniuk kell a jelentős orvoshiány okozta specifikus problémához. Az átalakult rendszerben a szolgálatot vállaló orvosok átlagéletkora több mint 55 év, és éppen emiatt kiemelten fontos hogy az ügyeletek utáni, nappali munkavégzés során is jó kondícióban és megfelelően tudják a pácienseket kezelni.


Bár a demográfiai hullám okozta orvoshiány komoly problémákat okoz az ügyeletek személyi bebiztosításában, a minisztérium mégsem csökkentette, hanem növelte a segélynyújtó pontok számát. Talán többen is tudják, hogy ebben a folyamatban jómagam is tevékenyen résztvettem, és ennek köszönhetően sikerült megmentenem a királyhelmeci és a párkányi ügyeleteket. Ennek ellenére Damoklész kardjaként lóg felettünk az a tény, hogy nem elég egy törvényt elfogadni, a megvalósításához orvosokra is szükség van, elengedhetetlen a helyi orvostársadalom részéről megvalósuló érdeklődés az ügyelet iránt.


Most, hogy már lezajlottak a versenytárgyalások, azt tapasztaljuk hogy több mint az ügyeletek 40%-a esetén sikerült győztest hirdetni, további esetekben pedig formai hibák miatt sajnos még nem. Ezt a hibát a minisztérium rövidesen kiküszöböli majd, köszönhetően az általam benyújtott törvénymódosító javaslat elfogadásának, így az ország jelentős részében nem kell attól tartani a polgároknak, hogy náluk nem lesz orvosi ügyelet. Ám tényleg szem előtt kell tartani hogy hiába vannak törvények, hiába van pénz, ha az orvosok hiányoznak. Bizony el kéne fogadni azt a tényt, ami a nyugati országokban már megvalósult, miszerint nem minden kisvárosban van kórház, illetve orvosi ügyelet. Bár a polgárok érdeke természetesen ez volna, ám az aránytalan teherviselés miatt sokkal több pénzbe kerülne.


Egy másik gondot is okoz az orvoshiány, és erről nemrégen már egyszer írtam: az ügyelettel túlterhelt orvosok munkájának minősége ilyenkor jelentősen csökkenhet. Mivel mindig a beteg érdekei vannak az első helyen, nem volna szerencsés, ha a túlterhelt orvosok nem tudnák megfelelően ellátni mindennapi feladataikat. Bár törvénymódosító javaslatom segített elhárítani a formai akadályokat a további pályáztatás sikere elől, mégis szomorúan vettem tudomásul hogy az orvostársadalom különböző szervezetei még ebben a kérdésben is egymás ellen lobbiznak. Így van ez a nagy kórházak képviselői és a kis kórházak képviselői között, az általános és a gyermekorvosok között, valamint a speciális orvosok között is. Ezt nem tartom járható útnak, hiszen szakmai alapon megvalósuló döntésekre van szükség, nem pedig egymásra mutogatásból eredő félmegoldásokra. Remélem, hogy a jövőben is sikerül az emberek érdekeit szolgálni döntéseinkkel, és a bizottságban valamint a törvényhozásban nem a populizmus, hanem a józan szakmai érvek győzedelmeskednek .





&nabp;
 
 
&nabp;