Ha lelkünkben Csendes az Éj

 

A gyermekkori karácsony esti mendikálások is így Ádvent táján még most is felcsengenek bennem. Nem annyira maga az éneklés, hanem a gyermeki közös hit, a kis csoport összhangja, az együttes élmény, a jótett, a nagy ünnep közös átélése! És a családi karácsonyi esték magasztos elbűvölő légköre. Ezzel lopta be magát ébredező gyermeki lelkembe, imbolygó lángocskaként a Karácsony ünnepének varázsa.

S az évek múltával a kis gyermeki csoda gondolatban és érzelemben is nőtt, hatalmasodott, az égre tágult. S a Karácsonyok már nem csak ősi nyugalmat sugárzó, gyolcsfehér hóval, fenyőillattal, hanem teremtői szellemi üzenettel jelezték a szent ünnep közelségét.
Életem folyamán hol lassabb tempóban, hol hihetetlen vágtára váltva, alaposan megváltozott a világ körülöttünk. Karácsony lángja viszont erősödött. A legnehezebb években is lelki világítótoronyként a helyes úton tartott. És, mint kiapadhatatlan forrás, küldte üzeneteit, erősítette hitemet.

Karácsony most is üzen szeretete fényével, hogy szeressünk! A megismételhetetlen és pótolhatatlan családi melegség megőrzéséért könyörög. Embertársainkért, közösségek összefogásáért imádkozik. Népekért, nemzetekért, a békéért kiált. Emberségünkért, hitünkért mond fohászt.

Igen, Jézus gondolatban, tettben és érzelemben, útmutató szeretetben újfent megszületett!





&nabp;
 
 
&nabp;