Húsvéti gondolatok
 
 
 Krisztus feltámadása hitünk legfenségesebb ünnepe, mely nélkül minden igazság elveszti erejét. Mi lett volna hitünkkel, ha fel nem támadt volna? Éppen ezért fogadjuk most is azzal a hittel a kétezer éves üzenetet, hogy igenis merjünk örülni és hinni a jóban még akkor is, amikor nagyon rossznak néz ki a helyzet. Igen, merjünk jót tenni még akkor is, ha körülöttünk mindenki acsarkodik, vagy agresszívan tekint másokra. Tanuljuk meg kiválasztani az igazi jót, és elutasítani az alattomos rosszat. Esterházy János írta 1942-ben: „Körülöttünk és körünkben reng a világ. A halál kaszál, városok dőlnek romokba, pótolhatatlan értékek pusztulnak el, a jövőbe vetett hit és remény a legparányibbra zsugorodik össze s az ember lassan már emberi mivoltát is szégyelli. Golgotára cipeljük saját keresztfánkat.” Közös célunk tehát az, hogy megtaláljuk a hitet a jövőben, kiválasszuk a milliónyi információ között a számunkra fontosakat, és valódi értékekkel vértezzük körbe magunkat. Mert minden ember jövője a saját kezében van, és ennek minősége attól függ, hogy mennyire tudjuk megkülönböztetni a hamis próféciákat a valódi munkán és eredményeken alapuló lehetőségektől. Tanuljunk tehát a Húsvét üzenetéből bölcsességet és megfontoltságot, hogy olyan jövőt tudjunk választani, amely mentes az üres fecsegéstől, lázítástól, és sokkal inkább saját erőnk és hitünk dominál benne. Keressük és találjuk is meg a valódi értékeket, az igazi emberi hangot, és a békesség legfontosabb üzenetét – hiszen a feltámadás ünnepe egyúttal az újjászületés ünnepe is. Szülessünk újjá mindannyian a béke és a szeretet misztériumában, kössön össze minket a gondolat és a munka tisztelete, becsülete!
 




&nabp;
 
 
&nabp;