Lehetetlen?
 
 
A parlamenti választások után nem csak a jobboldali választók, de a jobboldali politikusok is keserű szájízzel ébredtek, hiszen a standard jobboldali pártok egyértelmű vereséget szenvedtek, ám előretörtek a szélsőségesek. Sulík és Matovič jobban szerepelt a vártnál, így nem csoda, hogy Sulík “győzelmi” mámorában jobboldali kormány vízióját lebegtette. Ehhez az eufóriához nagy örömmel csatlakoztak mások is - ám a számokat és a sajnálatos tényeket végigtekintve most már beláthatjuk, hogy ez a remény sohasem volt valós. A választók sajnos elfelejthették, hogy elsősorban éppen Sulík miatt bukott meg Radičová kormánya, és ennek következtében kormányozhatott a Smer négy évig egyeduralkodóként (Matovič hathatós támogatásával…). Sőt, Sulik és Matovič még egyetlen alkalommal sem tudták parlamenti klubjaikat megóvni a széteséstől - mindig kevesebb képviselővel fejezték be választási ciklusukat, mint amennyivel kezdték. Éppen emiatt volt már a kezdetektől fogva kérdéses erre a két emberre alapozni egy megalakuló jobboldali koalíció jövőjét.

Nézzük meg az objektív számokat: SaS - 21 képvielő, OLANO - 19 képviselő, Híd - 11 képviselő, Sieť -10 képviselő… - ez azt jelenti, hogy a jobboldalnak 61 képviselője lenne. Ha ehhez még hozzá is adjuk Boris Kollár 11 képviselőjét, a jobboldal még mindig csak 72 képviselőnél tartana. Ez azt jelenti, hogy a 150 tagú parlamentben jobboldali többséget (és kormányt) létrehozni lehetetlen. Amennyiben Kollár helyett az SNS lenne a kormánykoalícióban, úgy 76 képviselővel rendelkezne a “többség”, ám ekkor arra a Matovičra (is) kéne támaszkodni, aki éjjel-nappal a jobboldalt támadja, és bizony nagy szükség lenne annak a Kollárnak a külső támogatására is, aki már a választások utáni első tévés vitában komolyan összekülönbözött Procházkával (Sieť).

A helyzetet bonyolítja még az a tény is, hogy Sulík már az első találkozón megemlítette: egyik képviselőjének szavazatait nem tudja garantálni, ugyanezt Matovič 5 képviselőjével kapcsolatban jelentette ki. Valójában tehát csak 70 stabil képviselőre támaszkodhatna a majdani jobboldali koalíció, illetve a teljesen kiszámíthatatlan Kollár képviselőire… Valljuk be őszintén: a stabil jobboldali kormányról szőtt álmok a számok tükrében nem tűnhetek valósnak. Éppen emiatt furcsa és megmagyarázhatatlan Sulík kirohanása a vasárnapi tévévitában, miszerint Bugár és Procházka miatt nem lesz jobboldali koalíció. A számokat nem lehet meghazudtolni, pláne ha figyelembe vesszük, hogy az SNS kijelentette: semmiféle hibrid (nem standard) párttal nem lép koalícióra, és csak a Smer vezetésével tud elképzelni stabil kormányalakítást! Emiatt a jobboldal legfeljebb 72 szavazattal rendelkezik, melyekből 5-6 nagyon bizonytalan. Nem a Híd a felelős tehát a jobboldali koalíció hiányáért… Egyszerűen nincs meg hozzá a parlamenti többség, elég képviselő! Természetesen megértem a csalódott jobboldali választókat, én is csalódott vagyok, de ezt a helyzetet nem mi okoztuk, és meggyőződésem, hogy a rossz és rosszabb lehetőségből a kevésbé rosszat választottuk. Sajnálom, hogy egyesek nem tudom másként írni „hülyítik„ a választót egy olyan vízióval, amire egyértelmű, hogy nincs meg a kellő számú képviselői mandátuma a jobboldalnak – ez az igazán felelőtlen politizálás.

A Hídnak (és ugyanúgy Procházkának is) tehát csak két választása volt: vagy előrehozott választások, vagy tárgyalásokat kezdeni a Smer-rel. Az előrehozott választások nem szolgálnák senki érdekét sem, hiszen ez a soros EU elnökség idején, illetve az utolsó EU-s támogatások merítése alatt nem vetne jó fényt az országra. Ráadásul az extrémizmus megerősödése miatt az új (előrehozott) választások kimenetele fölöttébb kétséges lenne a standard jobboldal számára, és sokkal inkább a szélsőségek megerősödését jelentenék.

Mivel az előzőekből világosan következik, hogy stabil jobboldali kormány semmilyen körülmények között nem jöhetne létre, így Sulík és Matovič mostani vádaskodásai nem állják meg a helyüket. A Híd is csak a történtek alapos elemzése után döntött úgy, hogy a politikai kalandoroknak kedvező előrehozott választások helyett inkább megpróbál tárgyalni a kormány megalakulásáról. De nem mindenáron! A kialakult helyzet súlyát érezzük, nem örülünk neki, de politizálni nem gyűlöletből kell. Csak olyan kormányba vagyunk hajlandóak belépni, amelyik komolyan veszi a dél-szlovákiai emberek érdekeit, és elfogadja választási programunk prioritásait. Ha ez sikerül, akkor négy év múlva a most pfujolóknak elmondhatjuk: érdemes volt! 





&nabp;
 
 
&nabp;