Magamról

Mivel édesapám az egyetemet befejezve Ipolyságon kapott állást, így én ott láttam meg a napvilágot 1964-ben. Másfél éves voltam, amikor a család Komáromba költözött, így óvodás éveimet és alapiskolás éveim egy részét itt töltöttem - emiatt már korán kialakult bennem egyfajta pozitív kötődés ehhez a városhoz. Ezt követően éltem még Perbetén (ahol édesapám körzeti orvos volt), majd szüleim válása után édesanyámmal és testvéremmel Galántára költöztünk. Középiskolai éveimet már ott töltöttem, melyek befejeztével a galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségiztem. Ekkori éveim kellemes emlékei közé tartoznak a gimnáziumi labdarúgó és kosárlabda-csaták, illetve a további szabadidőmet kitöltő olvasmányélmények.

Az egyetemi évek előtt még belekóstoltam a kétkezi munkások életébe is. Nagy büszkeséggel gondolok vissza azokra az időkre, amikor Brünnben az állatokba ültetett műszíves kísérletek alkalmával Jaromír Vašků professzor csapatának tagja voltam. Ez a munka egyedülálló volt Európában, akkortájt a világon rajta kívül csak Japánban foglalkoztak hasonlóval.

Egyetemi éveimet is Brünnben töltöttem, ahol az orvosi egyetemen (tanulmányaim mellett) több évig asszisztens-segéd is voltam, és az egykori magyar reklámiroda (MAHIR) főmunkatársaként az ipari és egyéb vásárokon is aktív szervezőmunkát vállaltam. Ezeket az éveket elsősorban a tanulás és a sport töltötte ki, ugyanakkor barátaimmal éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk az akkori közélet és politika kérdéseiről. Mindannyian egy szabadabb világot álmodtunk, így nem csoda, hogy a a bársonyos forradalom eseményeiből én is aktívan kivettem részemet, legjobb cseh barátom pedig az egyetemi sztrájkbizottság vezetője lett. A politikai váltás után úgy éreztük, hogy ki kell használnunk a számunkra is megnyílt világ nyújtotta lehetőségeket, és egyetemi társaimmal együtt többen is (tanulmányainkat megszakítva) szerencsét próbáltunk a nagyvilágban. Míg barátaim elsősorban Angliát célozták meg, én fél évet az Egyesült Államokban töltöttem - dolgozva, világot látva, az angol nyelvvel ismerkedve.

A visszatérérés után a brünni Masaryk Egyetemen befejeztem az államvizsgáimat és megszereztem az orvosi diplomát, majd Komáromban helyezkedtem el – a városban, ahol gyermekként tudatra ébredtem, és ahova életem első emlékei kötöttek. Mivel feleségem is komáromi származású, természetesnek tartottam, hogy első munkahelyem a komáromi kórház nőgyógyászati részlege lett, ahol majd tíz évig dolgoztam, s közben a szükséges szakvizsgát is letettem. Az első évek a családalapítás és a fészekrakás évei voltak, amit első fiam megszületése és házunk felépítése bizonyít legékesebben. Ezután folyamatosan előtérbe kerültek a közéleti, politikai szerepvállalás feladatai, először a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagja voltam, majd a Magyar Koalíció Pártjában váltam aktív politikussá. 2000-ben a Nyitrai Kerületi Hivatal elöljáróhelyettese lettem, ahol elsősorban a régiófejlesztési feladatokkal foglalkoztam. 2001-ben a megyei önkormányzat képviselőjévé, a 2002-es parlamenti választások után pedig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé választottak, majd a helyhatósági választásokon a lakosoktól kapott bizalom eredményeként 2003. januárjától a város első emberének tisztjét is betöltöttem Komáromban. Az azóta eltelt időszakban 2005-ben ismét a megyei önkormányzat tagjának, 2006-ban pedig újfent parlamenti képviselőnek és polgármesternek választottak.

2009 nyarán alapítója voltam a Híd pártnak, amelynek jelenleg is elnökségi tagja vagyok.

Az említetteken kívül társadalmi tevékenységem keretében tagja vagyok a Selye János Egyetem, a Selye János Egyetemért Alapítvány és a Pro Castello Comaromiensi nonprofit szervezet igazgatótanácsának. Szabadidőmben néha-néha a síelés és a tenisz szépségének is hódolok.

Mivel a politikai és közéleti szerepvállalás szinte teljesen kitölti életemet, így féltve őrzött szabadidőm megmaradt óráit megpróbálom maradéktalanul a családomnak szentelni, hiszen fiaim Kristóf (1992) és Botond (2002) a gyerekekre jellemző rajongással és szeretettel ajándékoznak meg. Jómagam pedig nagy hálával és köszönettel gondolok feleségemre Editre, aki (amellett, hogy gyermekorvosként dolgozik) gyakori távollétem miatt a család legfontosabb összetartó ereje valamint mozgatórugója lett.



&nabp;
 
 
&nabp;